Miért akar mindenki "megszállottan" blogolni vagy posztolni egy-egy utazási élményéről?
Rengetegszer tettem fel ezt a kérdést magamban az elmúlt 5 hónapban, mióta úton vagyok. Dicsekvés, önámítás, közlési kényszer vagy szimplán szeretnénk felhívni az emberek figyelmét arra a tényre, hogy a hétköznapi rutinon túl ott az egész világ és érdemes belevágni.....?
Utazásom az El Caminóval kezdtem és szentül megfogadtam magamnak, hogy nem írom le a mindennapjaim, még a család kedvéért sem. Mert ami fontos lehet mások számára, azt már mások megírták előttem, a többi apró részlet, ami engem érint meg érzelmileg és lelkileg, az kifejezetten nekem szól, minek is "untatnék" ezzel másokat?!
Szóval nem, nem és nem, én márpedig nem fogok tájképeket (vagy bármely egyéb stílusúakat) megosztani a felhívással, hogy "ugyanmár, nem is olyan nehéz útra kelni, tessék egy kis motiváció vacsorára"... Hittem ezt egészen addig, míg rá nem találtam arra a helyre, amiről meggyőződéssel hiszem, hogy Alíz is otthagyta volna érte Csodaországot...