Végül nem nyitottam meg a google-t, hanem random jártam be a szigetet a következő 3 hétben, követve a spontaneitást (na meg a recepciós tanácsait), ami a legjobb döntésnek bizonyult.
Ja igen, és honnan tudom, hogy a sziget is szeret engem? Mert nem enged el, három hónap után sem. Retúrjegy nélkül érkeztem, de eszembe sem jutott, hogy úgy egy hétnél tovább maradnék. Aztán eltelt az egy hét és meg sem fordult a fejemben, hogy repjegyet nézzek magamnak. Aztán eltelt a következő hét és éreztem én, hogy hosszú távon a költségvetésem ezt nem bírná, de még midig távol állt tőlem, hogy egyáltalán leüljek a gép elé a távozásom megtervezni...