Nem vagyok félős típus szerencsére, az alapelvem pedig, hogy mindenki megérdemli a bizalmat, a kedves mosolyt, bármit áruljon is el a külseje elsőre. Nem mondom ez a 100%-os taktika, de eddig szerencsére sosem volt konfliktusom az utcán random emberekkel, se Budapesten, se Chicagoban vagy akár Athén legveszélyesebb negyedében.

Itt Madeirán pedig aztán végképp elfelejtettem milyen lehet az élet olyan környéken, ahol óvatosnak kell lenni a kötekedőkkel, tolvajokkal stb. Egyszerűen el kell hinnünk, hogy egy szigeten vagyunk és kész!! Egy szigeten, ahol a többség belőlünk él, olyan emberekből, akik bizalommal telve élveznék itt a nyaralásukat. Nincs bűnözés! Mondom nincs! Nem azt mondom, hogy a telefonunkat és a pénztárcánkat hagyjuk a padon magunk mellett, miközben szunyókálunk egyet, mert azért félreértés ne essék, itt sem szentek élnek. De tekintve, hogy egy kis közösség él a szigeten, ahol nagyon sokan ismerik egymást, nem lopnak egymástól, sőt lehetőleg a turistáktól sem, hiszen ha nem is a turista kapja el őket, a többiek nagyon is tudják, hogy ki volt az és nem szeretik, ha a turizmust veszélyeztető foglalkozást űz valaki.

Itt sem volt mindig így, és ismétlem, nem angyalok laknak a szigeten, de merjünk bizalommal érkezni ide és élvezzük ki az összezártság élményét:

Például felesleges a hátizsákunkat elöl hordani és még kapaszkodni is belé, senki nem fogja lerángatni rólunk. Felesleges a ruha alá rejthető hasitasi is. Este nyugodtan sétáljunk az utcán, nőként is. Ha valaki a sötétben ránk köszön, merjünk visszaköszönni mosolyogva, mert ez nem a támadás jele, hanem egy kedves szokás. Ha az étteremben / kávézóban (a piac kivétel) elrontják a számlát és többet számláznak ki, mint amit elfogyasztottunk, nyugodtan szóljunk nekik, de felesleges felháborodni, mert - megnyugtatok mindenkit, nem a mi extra ásványvizünkön akarnak meggazdagodni, mikor több ezer másik éhes turista van ott rajtunk kívül - valószínűleg tényleg elrontották a sietségben, esetleg egy asztallal melléütöttek. Madeirán általánosságban nincs szervízdíj (ha mégis ilyennel találkozunk, az egyéni döntés) ellenben majdnem minden felszolgáló minimálbért kap és a borravalóból él, szóval ha korrekt módon jutalmazunk, biztos megjegyzik az arcunkat (még a sok másik turista mellett is).

A turizmusból élnek a szigeten, ezt ne felejtsük el, mindent megtesznek a szórakoztatásunkra, (van egy kedvenc utcai zenész bácsim, aki szájharmónikával járkál és kéreget, de sokszor nem is a pénzért, hiszen amint valaki mosolyogva ad neki pár centet, elővesz egy virágot, képeslapot, stb a szatyrából és visszaajándékoz) ellenben nem szabad visszaélnünk nekünk sem ezzel. Szívből örülnék, ha ez magától értetődő lenne, és nem kellene foglalkoznom vele, de sajnos látom mindkét oldalt és mindkét oldal ludas a feszültségekben. Madeira nem olcsó, ez tény, erre fel kell készülnünk anyagilag és természetesen lelkileg is. Ha valaki az élményt preferálja és az ételre szán kevesebb pénzt, válasszon apartmant és főzzön otthon és így tovább, számtalan lehetőség adott a költségek csökkentésére, csak könyörgöm, ne szerencsétlen pincérekkel veszekedjünk, ha drágának találjuk az éttermet, vagy a bolti eladóra fujjogjunk és próbáljunk azonnal alkudni. Madeira belőlünk él, de nem akar kiszipojozni, például imádom a tényt, hogy bármely étterembe beengednek a mosdóba, még akkor is, ha nem vagyunk fogyasztó vendégek, nem kérnek azonnal 50 centet fejenként. Vagy ha valamit elrontanak az étellel, azonnal kiengesztelnek, és vacsoraidőben szinte minden étterem ajándék házi madeira borral hozza ki a számlát...Örüljünk a szigetnek, valójában egy varázslatos helyen vagyunk, hangolódjunk rá és sordódjunk vele bizalommal és szeretettel... megéri.