A vizipark tulajdonképpen egy komplett völgyet foglal el az óceán mellett a déli parton, különös zárt hangulatot kölcsönözve a ”strandnak”. 2 medencével rendelkezik, ezek azonban nem alkalmasak úszásra, csak amolyan ejtőzésre a vízben. A park elsősorban gyermekeknek nyújt szórakozást, szóval abszolút gyermekbiztos minden eszköze, medencéje, csúszdája, valamint sokan felügyelik ezek használatát is. 3 féle csúszda található a parkban, ezekből pedig többféle méret, leírásba nem mennék bele, remélem a képeken látható a lényeg.

Vannak egy- és kétszemélyes “fánkok” (óriás úszógumik) is a parkban, melyek között szabadon válogathatunk - természetesen zsúfoltságtól függően. Használhatjuk őket a csúszdákon illetve a medencék körül csordogáló folyó-imitációban, melyben enyhe sodrás mellett ejtőzhetünk a fánkukon, sodortatva magunkat az árral.

A vendégek szórakoztatására is fordítanak gondot az üzemeltetők. Először van egy mini állatgyűjteményük tele fényképezhető papagájokkal és kígyóval, amiket a bejáratnál állítanak ki és ajánlanak fel fényképezésre amint belépsz a kapun. Ez úgy néz ki, hogy időd sincs tiltakozni a műanyag virágfüzér ellen amit a nyakadba akasztanak és máris a kezedbe nyomják a papagájt...a kígyót ekkor még megúsztam, ám később körbejártak vele és a törülközőn fekve leptek meg azzal, hogy máris a kezembe nyomták pár portugál kísérőszó keretében, amit természetesen nem értettem :D Leszámítva a meglepetés erejét ennek örülök, mert régóta vágytam arra, hogy kipróbáljam, milyen érzés megfogni egy kígyót. Ezen kívül papagáj- és sólyombemutatót tartottak a szórakozni vágyóknak. Személy szerint én nem rajongok az ilyen fajta állattartásért.

Mindenesetre számomra rejtély, hogyan égett le a jobb karom és a vele ellentétes bal combom...semmiféle extrém, kicsavart pozícióban nem feküdtem, de sajnos azt el kell ismernem, hogy árnyék terén nem jeleskedik a park. Van pár pálmafa meg természetesen lehet bérelni napernyőt, azért senkinek nem ajánlom naptej és kalap nélkül a strandolást.

Kifele menet megtekintettük a képeinket, amelyek mind a papagállyal, mind a kígyóval elég jól sikerültek, ellenben darabonként 10 eurót kértek el értük, amit én személy szerint rablásnak értelmeztem, megkérdeztem mi lesz vele, ha nem veszem meg? “Megy a kukába”...szóval van egy kedves emlékem arról, hogy életemben először megfogtam egy kígyót, és ez az emlék örökké a szívemben él :)

BELÉPŐ: Felnőtt - 9 Euro (14 óra után - 7,5 Euro), Gyermek (5 és 12 év között) - 6,5 Euro (14 óra után - 5,5 Euro), 4 éves korig és 65 év felett INGYENES

Nem vagyok félős típus szerencsére, az alapelvem pedig, hogy mindenki megérdemli a bizalmat, a kedves mosolyt, bármit áruljon is el a külseje elsőre. Nem mondom ez a 100%-os taktika, de eddig szerencsére sosem volt konfliktusom az utcán random emberekkel, se Budapesten, se Chicagoban vagy akár Athén legveszélyesebb negyedében.

Itt Madeirán pedig aztán végképp elfelejtettem milyen lehet az élet olyan környéken, ahol óvatosnak kell lenni a kötekedőkkel, tolvajokkal stb. Egyszerűen el kell hinnünk, hogy egy szigeten vagyunk és kész!! Egy szigeten, ahol a többség belőlünk él, olyan emberekből, akik bizalommal telve élveznék itt a nyaralásukat. Nincs bűnözés! Mondom nincs! Nem azt mondom, hogy a telefonunkat és a pénztárcánkat hagyjuk a padon magunk mellett, miközben szunyókálunk egyet, mert azért félreértés ne essék, itt sem szentek élnek. De tekintve, hogy egy kis közösség él a szigeten, ahol nagyon sokan ismerik egymást, nem lopnak egymástól, sőt lehetőleg a turistáktól sem, hiszen ha nem is a turista kapja el őket, a többiek nagyon is tudják, hogy ki volt az és nem szeretik, ha a turizmust veszélyeztető foglalkozást űz valaki.

Itt sem volt mindig így, és ismétlem, nem angyalok laknak a szigeten, de merjünk bizalommal érkezni ide és élvezzük ki az összezártság élményét:

Például felesleges a hátizsákunkat elöl hordani és még kapaszkodni is belé, senki nem fogja lerángatni rólunk. Felesleges a ruha alá rejthető hasitasi is. Este nyugodtan sétáljunk az utcán, nőként is. Ha valaki a sötétben ránk köszön, merjünk visszaköszönni mosolyogva, mert ez nem a támadás jele, hanem egy kedves szokás. Ha az étteremben / kávézóban (a piac kivétel) elrontják a számlát és többet számláznak ki, mint amit elfogyasztottunk, nyugodtan szóljunk nekik, de felesleges felháborodni, mert - megnyugtatok mindenkit, nem a mi extra ásványvizünkön akarnak meggazdagodni, mikor több ezer másik éhes turista van ott rajtunk kívül - valószínűleg tényleg elrontották a sietségben, esetleg egy asztallal melléütöttek. Madeirán általánosságban nincs szervízdíj (ha mégis ilyennel találkozunk, az egyéni döntés) ellenben majdnem minden felszolgáló minimálbért kap és a borravalóból él, szóval ha korrekt módon jutalmazunk, biztos megjegyzik az arcunkat (még a sok másik turista mellett is).

A turizmusból élnek a szigeten, ezt ne felejtsük el, mindent megtesznek a szórakoztatásunkra, (van egy kedvenc utcai zenész bácsim, aki szájharmónikával járkál és kéreget, de sokszor nem is a pénzért, hiszen amint valaki mosolyogva ad neki pár centet, elővesz egy virágot, képeslapot, stb a szatyrából és visszaajándékoz) ellenben nem szabad visszaélnünk nekünk sem ezzel. Szívből örülnék, ha ez magától értetődő lenne, és nem kellene foglalkoznom vele, de sajnos látom mindkét oldalt és mindkét oldal ludas a feszültségekben. Madeira nem olcsó, ez tény, erre fel kell készülnünk anyagilag és természetesen lelkileg is. Ha valaki az élményt preferálja és az ételre szán kevesebb pénzt, válasszon apartmant és főzzön otthon és így tovább, számtalan lehetőség adott a költségek csökkentésére, csak könyörgöm, ne szerencsétlen pincérekkel veszekedjünk, ha drágának találjuk az éttermet, vagy a bolti eladóra fujjogjunk és próbáljunk azonnal alkudni. Madeira belőlünk él, de nem akar kiszipojozni, például imádom a tényt, hogy bármely étterembe beengednek a mosdóba, még akkor is, ha nem vagyunk fogyasztó vendégek, nem kérnek azonnal 50 centet fejenként. Vagy ha valamit elrontanak az étellel, azonnal kiengesztelnek, és vacsoraidőben szinte minden étterem ajándék házi madeira borral hozza ki a számlát...Örüljünk a szigetnek, valójában egy varázslatos helyen vagyunk, hangolódjunk rá és sordódjunk vele bizalommal és szeretettel... megéri.

“A szeretetetek erőssé tesz, a gyűlöletetek megállíthatatlanná.”

Cristiano Ronaldo

Akinek a CR7 nem mond semmit, ne ijedjen meg, mert nekem sem mondott semmit, még sok hónappal Madeirára érkezésem után sem...hoppá…

Szóval CR7= Cristiano Ronaldo (Cristiano Ronaldo dos Santos Aveiro) az Európa-bajnok portugál labdarúgó válogatott csapatkapitánya (csatára)és nem mellesleg a világ egyik leghíresebb (és legdrágább) labdarúgója, a 7-es szám pedig a kedvenc mezszámára utal. (Hosszabb életrajzi kitekintésbe nem mennék bele, számos helyen utána lehet olvasni, a szurkolók meg úgyis tudják a részleteket)

Rajongói talán tudják, hogy Madeirai származású, mégpedig Funchal városában született és a sziget teljes egészében, egy emberként büszke rá, hogy honfitársa ekkora sikereket ért el, saját múzeuma és hotele van a kikötő mellett (ahol valójában senki más nem kapott saját épületet sem) és idén Madeira egyetlen repterét is róla nevezték el (erről otthon is írtak cikkeket a nagyon “különlegesen kialakított” mellszobor miatt (azzal a “különlegessel” nagyon diplomatikus akartam lenni, kép mellékelve)

A múzeum lényege, hogy tekintve CR7 származását, MINDEN létező díját és emlékgyűjteményét itt találjuk, szülőföldjén kialakított múzeumában.

Az épület előtt pedig CR7 “élethű” mása fogad minket. Itt általában sorban állnak az emberek 1-1 kép elkészítéséhez, hiszen mindenki akar egy saját képet CR7-el. Megjegyzem a szobor hűen jelzi, hol fogdossák a kép kedvéért a rajongók...hölgyeim, ejnye! Mellesleg a szobor testtartása is elég furcsa (nekem egyből ez jutott az eszembe: https://giphy.com/gifs/sporzaredactie-3o72ETE5OPwFBNS1B6, ugye az emlék, amikor otthon tavaly nyáron egy emberként szurkoltunk a hazai csapatnak és CR7 - akit egyébként véletlenül sem szeretnék kirtizálni - a főellenség szerepét töltötte be és a meccs után azonnal megjelentek a a rá irányuló mémek)

Érdekesség, hogy a hírneve alapján arra számítanánk, minden szuvenírshop tele lesz CR7-es emléktárgyakkal egész Madeirán, DE NEM! Feltehetőleg valami egyezség áll a háttérben, ugyanis bármelynemű CR7-es tárgyat csak és kizárólag a múzeum melleti boltban lehet megvenni, ott ellenben felturbózott áron ugyan, de a radírtól kezdve az úszógumin át és a ruhákon keresztül egészen az elképzelhetőig MINDENT lehet kapni, amire a CR7, egy fénykép vagy egy sziluett rá van biggyesztve. Szerencsére a boltba múzeumi belépőjegy kiváltása nélkül is be lehet menni, szóval aki odáig eljut, egy pillantást mindenképp megér...bár hogy őszinte legyek, ha már itt vagyunk, a múzeum is (még nem fanatikusoknak is).

Magáról a főnökről annyit, hogy “állítólag” sokkal többet jár errefele, mint ahogyan tudomást szerezhet az ember róla, és ha eljön meglátogatni a családját és a múzeum-étterem-hoteljét, szinte minden alkalommal beugrik barátkozni az aktuális vendégekkel pár percre...szóval ki tudja, hátha valakinek szerencséje lesz, ebben az esetben IDE szeretnék egy képet kérni a neves alkalomról :D

FONTOS TUDNIVALÓK

A múzeum linkje: https://www.museucr7.com/# illetve https://www.facebook.com/MuseuCr7

Nyitvatartás: Hétfő-szombat: 10-18h, vasárnap zárva

Belépő: Felnőtt 5€

Ha nincs megoldás, meg kell vizsgálni, van-e probléma egyáltalán.

Jean Drapeau

Tudom, nehéz kikapcsolni a dolgos hétköznapokat egyik pillanatról a másikra és átadni magunkat a nyaralás örömének, de tisztelettel kérek mindenkit, próbáljuk meg!

Olyan szomorú, mikor a nyaralását élvezni nem tudó emberekkel találkozom. Sokszor csak mogorván bámulnak az orruk elé a földre, ahelyett, hogy feltekintenének a csodás égre és a gyönyörű épületekre, vagy akár csak szemmagasságig, és máris mosolygós helyiekkel látnák magukat körülvéve. Még ennél is szembetűnőbb a személyes konfliktus a párok között vagy családon belül. Szinte tapintható a feszültség, a végeredmény pedig egy pár, akik kb. 5 méteres különbséggel járják be az óváros utcáit és nem osztják meg egymással a vicces falfestményeket, vagy az étterembe invitálók poénjait, sőt még hajlamosak másokat is “lehúzni” erre a szomorú szintre.

Hangolódjunk tudatosan a nyaralásunkra, oldjunk meg minden konfliktust indulás előtt, pláne az útitársunkkal. Így amikor felszabadultan nekivágunk Funchalnak, csak mosolygunk az áruikat ránk tukmálókon, majd kedvesen legyintünk és jóllakottnak tettetjük magunkat az éttermeknél. Higgyük el, ők is emberek, ez a munkájuk, mi pedig amúgy is nyaralunk, szóval együnk, igyunk, próbáljunk ki mindent, pihenjünk és legfőképp élvezzük mindezt teljes szívünkkel.

“Az étel a kiegyensúlyozott étrend fontos része.”

Fran Lebowitz

Egészen sokáig szentül hittem, hogy az Açorda tipikus Madeirai leves, amit egyszerűsége és gyógyhatása miatt otthon szívesen készítenek el; pláne 1-1 jobban sikerült hétvégi este után nyugtatja a gyomrot. Legalábbis nekem ezt mondták a helyiek, bár az igazat megvallva, lassan elkezdek mindent megfelezni amit Madeiráról hallok, mert a szigetlakók annyira büszkék magukra, hiszen szinte mindent ők találtak fel a világon :D
Visszatérve az Açorda-ra, azóta megtudtam, hogy valójában egy szimpla, olívaolajos, szárazkenyeres, fokhagymás levesről van szó, amit amúgy régiónként vagy akár ízléstől függetlenül is készíthetnek hússal, rákkal, korianderrel, tojással és még ki tudja mivel. Feltehetőleg a kialakulása pedig olyan egyszerű okokra vezethető vissza, mint a száraz kenyér újrahasznosítása. Én most elmesélem a húsmentes, tojásos, szimpla változatot, amivel Madeirán találkoztam. Hozzátenném, hogy ez amolyan házikoszt, de tradíciója miatt éttermekben is belefuthatunk, és ha már ugye erre járunk, érdemes megkóstolni, amolyan “miért ne?” alapon.
Hozzávalók: olívaolaj, fokhagyma, száraz kenyér, víz, tojás és só, bors, fűszernövény.
Elkészítése: A fokhagymát, fűszernövényt, sót és borsot aprítjuk és olívaolajjal együtt a kínáló tálba öntjük, majd megpakoljuk a kenyérrel. Közben készítünk buggyantott tojást és amikor az kész, a buggyantott tojás vizével felöntjük a tálat, extra olívaolajjal és fűszerekkel kiegészítve ízlés szerint, tetejére megy a tojás. Hagyjuk 5 percig állni, hogy a kenyér magába szívja az ízeket és a folyadékot és KÉSZ! Pontosan ennyire egyszerű (a tojás buggyantásról nem tudok nyilatkozni)
Ami az én változatomban a legjobb volt, hogy a klasszikus koriander helyett kakukkfűvel ízesítették, amiért én kifejezetten hálás vagyok, ugyanis bármennyire is szeretném megkedvelni a koriandert, egyszerűen számomra csak elrontja az ételt.
Extra adalékok ízléstől függően: hagyma, chili, kolbász/ rák, citrom/ ecet..az eredményt pedig össze is lehet keverni míg főzelék állagúvá nem válik.
Amennyiben eljutok oda, hogy magam készítem itthon a levest, mindenképpen beszámolok róla :)

Extra: Megtaláltam youtube-on az elkészítését azok számára, akik kipróbálnák: https://www.youtube.com/watch?v=clZ96RLgJPk de ebben az esetben mindenképpen szeretnék beszámolót kapni, illetve megköszönöm profi Açorda készítők segítségét is :)

Járt utat a járatlanért el ne hagyj!
/magyar közmondás/

Ebben a bejegyzésben megemlítem én olykor hogyan térek le az útról a kaland kedvéért és mit kockáztatok vagy nyerek vele. Felelősséget azonban nem vállalok, mert ez nem buzdítás! Mondom ne csináld!

A lényeg, hogy a Madeirát most átszelő "Via Rapida" főútvonal előtt az utak a tenger mellett vezettek. Ezeket mára többségükben lezárták, mert túl kockázatosak, folyamatosak a potyogó sziklák és nem is tartják karban őket. Pont emiatt imádok itt sétálni. A látvány fantasztikus, az utakon haladva meg mintha egy évszázadok óta elfeledett város felfedezésére indulnék. Forgalom nincs, sár, sziklák, víz, fű, szél és csodás látvány van... És végülis, valaha ez is járt út volt;) Ne kövesd a példám. Én szóltam.

A tökéletes egy napos pihentetős séta, ha netán valaki nem hozott volna magával túracipőt. És hogy én erről a kiépített gyalogösvényről miért nem tudtam az első 3 hónapban??? Rejtély… Azonban annál jobban örültem neki, mikor felfedeztem, hogy gyalog el lehet érni az egyik kedvenc falvamat Funchalból, méghozzá végig kiépített útvonalon, a tenger mellett sétálva. Javaslatom, hogy busszal közelítsük meg Câmara de Lobos-t, töltsünk el ott egy kis időt, nézzünk körbe, élvezzük a hangulatát, majd ezután sétáljunk vissza a városba. Ez egy kb. 2 órás kényelmes séta attól függően a városban hol lakunk, vagy hova készülünk. Először is különleges járda-hídon haladunk majd át, majd “ideiglenes” fapadló vezet át a strand egy részén, van gyalogos alagút menet közben, végül a teljesen kiépített, éttermekkel és bárokkal ellátott promenád következik, ami áthalad a Lidón (azaz a hotel kerületen) és vezet vissza a belvárosba. Sokan használják ezt az útszakaszt kocogásra is.

Camara de Lobos nevét onnan kapta, hogy a felfedező hajósok egész kolónia "sea-lion"-t találtak ide érkezésükkor. A település jelenleg halászatra specializálódott és pont emiatt a halászcsónak-rengeteg miatt lett a turisták egyik kedvelt célpontja. A helyiek rettenetesen büszkék arra, hogy Winston Churchill, aki szívesen látogatta a szigetet, ideje jó részét itt töltötte, megfestve a kikötővel övezett látványt (a festés színhelyének külön kijelölt helye van).

Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” (Joseph Campbell)

Elmentem megnézni a vulkanikus barlangot….hogy nektek már ne kelljen :D São Vicente nem egyetlen, de leghíresebb látványossága az a barlangrendszer, ami az utolsó vulkánkitörések során alakult ki. A látványosság 3 részből áll, portugál és angol nyelven van tárlatvezetés óránként kb. egy óra hosszan. Először is egy múzeumba vezetnek bennünket, ahol van pár kép és egy ledlámpákkal felszerelt cuki vulkán, hogy kapjunk valami infót róla hol is vagyunk. Majd egy kb. 20 perces film következik a vulkanikus szigetek kialakulásáról a következő teremben, ami egy fokkal érdekesebb, itt valóban kapunk egy képet arról, hogyan is alakulhatnak ki a vulkanikus szigetek. Végül “lemegyünk a lifttel” a barlangba, azaz show-elemekkel megtarkított folyosó vezet át a barlanghoz. Próbáljunk ne hangosan nevetni, mikor a kamulift indulást és megállást imitál, mert a gyerekeknek valóban élmény, ahogyan a kiszállás után megpillantott mű láva is és így tovább. A barlangba vigyünk esőkabátot (ne esernyőt, nem is fér el, kényelmetlen, és szűk helyen zavarunk vele másokat. Komolyan elgondolkozom minden hasonló helyzetben, miért nem vezették már be az esernyő helyes használatának (pl. Buszmegállókben, utcán) oktatását az iskolákban???) Maga a barlang egy szokványos barlang képéhez hasonló, eltekintve attól, hogy hosszan vonul a föld alatt és egy megkövesedett lávafolyam mellett sétálunk.

Összegezve azt mondanám, aki járt már vulkanikus barlangban, nyugodtan kihagyhatja, interneten komolyabb videókat találni a vulkán működéséről biztos vagyok benne. Gyerekekkel utazóknak érdemes lehet bekukkantani, pláne egy esős napon, amúgy sajnos a legnagyobb csalódásomként könyvelem el itt a szigeten...sajnálom.

Extra infó:

Belépő: felnőtt- 8 euro, 0-5 éves korig-ingyenes, 5-14 éves korig -6 euro, 65 felett 6 euro;  Nyitvatartás: 10-18h,

Tömegközlekedés: Rodoeste bus társaság 6-os és 139-es busz

Madeirát az örök tavasz szigetének szokás emlegetni, amivel egyet kell értenem, tekintve, hogy itt töltöttem az elmúlt telet. Nem mondom, hogy egyáltalán nincsenek hidegebb napok, mikor esik, fúj, és lehet köd is van, azonban általánosságban egy vastagabb pulóvernél vagy egy könnyebb széldzsekinél többre szinte sosincs szükség. Pláne, ha a télből érkezünk ide, mert akkor a különbségérzet miatt pólóban rohangálhatunk a kabátban vacogó helyiek között. (Várjunk csak, akkor én most helyinek számítok? Kimaradtam az otthoni mínuszokból, és sokszor 17 fokban “vacogtam”, miközben otthonról érkeztek a hírek a mínuszokról :D)

Szóval az örök tavasz szigetén “nem ismerik” a fűtést. Nincsenek fűtőtestek a házakban (a hotelekről nem tudok nyilatkozni egyelőre). Mert nincs szükség rá. Szerintük. Én ezzel vitatkoznék, mert ha tél van, az én hőérzetem kívánja a meleget a házban, vagy csak, hogy ne fagyjon le a lábam a zokniban. Itt nincs igazából hideg (tél), és ha hideg is van egy hónapig, azért felesleges fűtést szerelni a helyiek szerint a házba, tehát azt a rövid hideg időszakot túlélik valahogy az áthűlt épületekben. Igazából ők így szokták meg, nekik ez a normális, én is túléltem, bár nem egyszer dupla zokniban és kesztyűben...és meleg vizes palackkal :D

Idegen nyelvet akkor kell tudni, ha az ember el akar adni valamit (...). De ha az ember vesz valamit, akkor mindenki megérti.

Gabriel García Márquez

A város központjában egy szépen felújított nagy épületben helyezkedik el a város egyik fő nevezetessége, mely abszolút turistacsalogató és egyben lehúzó híréről ismert. Az épületnek több bejárata van, és csak félig zárt épület, középen nyitott, ami budapesti társasház hangulatot kölcsönöz neki, csak épp jobb állapotban, és tömve turistákkal. Az épületben minden megtalálható, amit elképzelünk a sziget jellemzőiről, tehát több kávézó is helyett kapott a szuvenírboltok mellett és természetesen számtalan virágárus ajánlja az egzotikusabbnál egzotikusabb virágokat, akár hagymákat és magvakat is, hogy otthon is kipróbálhassuk, tudunk-e szubtrópusi hangulatot varázsolni.

Amiről külön említést tennék, az a zöldséges szektor. Hihetetlenül érdekes, ki ne hagyjuk! Mármint a fényképezését, de a vásárlással óvatosan! Az elv, hogy kipakolnak a szemünk elé mindenféle különleges gyümölcsöt, amit még képeken sem láttunk soha, és milyen érdekes, mindegyik fel van vágva és már kiskanállal csorgatják is az édes nedűt a tenyerünkbe, hogy megkóstoljuk, ha pedig véletlenül is elmosolyodunk, tetszésünket kifejezve, már pakolják is a szatyorba a cuccot, és a végén olyan összeget fizethetünk ki pár szem fura gyümölcsért, amiből egy hostelben egy hétig ellakhatnánk (kis túlzással ;)) Mi a trükk? A trükk, hogy a gyümölcsöt, főleg tavasszal az utcasarkon is megvásárolhatjuk helyiektől bagóért, és nem fizetünk ki 15 eurót 3 apró izéért, amiből egy komplett csomag 2 euróba kerül a boltban. A másik nagy átverés pedig a kikészített gyümölcs, amit előre megcukroznak, hogy még édesebbnek tűnjön és teljesen levegyen a lábunkról. Többnyire sikerrel. Szóval persze, miért ne, nézzük meg, próbáljuk is ki, de legyünk tudatosak, ha vásárolunk, igazából az élményt fizetjük meg...de hát ugye nyaralunk, szóval akár ezt is, miért ne?

Nyitva tartása: hétfő-csütörtök 8:00-19:00, péntek: 7:00-20:00, szombat: 7:00-14:00, vasárnap zárva